Mi amikor elhatároztuk magunkat, hogy kiköltöztetjük az életünket külföldre, számításba sem vettük Angliát, így amikor már Brüsszelben úgy határoztunk, hogy tovább utazunk, ledöbbentünk a kutyabehozatal szabályain. Nézegettünk az interneten mindenféléket, hátha nem kell fél évre megválni Lulu-tól, de sajnos nem volt más megoldás, nincs kibúvó. Persze ha belegondol az ember, érthető miért kell ennyi minden ...
Gondoltam leírom neketek a legfontosabb dolgokat, de aztán rájöttem, hogy az angolul tudók úgyis elolvassák a Defra szabályait erre vonatkozóan, illetve van egy remek (csak sajnos ritkán frissülő) blog is, melyen Joey és Daisy gazdája nagyon részletesen taglalja, mik is a kikerülhetetlen pontok az állat költöztetése során.
Ezek mellé, én csak annyit tehetek hozzá, amit saját tapasztalat alapján átéltem, méghozzá azt, hogy nagyon alaposan nézzétek meg az útlevelet még az állatorvosnál. Legyen minden kitöltve, a vérvétel eredménye a megfelelő helyen legyen beírva, lepecsételve, ... Nagyon költséges dolog, és rettenetesen fárasztó is aztán a határról visszafordulni és orvost keresni, pláne hétvégén. A fenn linkelt blogon, ebben a témában található bejegyzést pedig érdemes szóról-szóra bemagolni, ha álmodból ébresztenek fel, akkor is ki kell hogy tudd számolni a széles spektrumú echinococcus és kullancs elleni kezelés beadásától számított megfelelő határátlépési időt.
Amit fontos még tudni, hogy az angolok nem nagyon tartanak kutyát a kertben, ahogy erről írtam is, illetve elég költséges dolog az állatorvos idekinn. Többen ajánlották, hogy kössünk biztosítást, amit még fontolgatunk, ugyanis csak a nagy szerencsétlenségek után fizetnek, egy oltást nem, meg semmi ilyesmit, csak amputációt, baleset utáni ellátást, halál utáni térítést, aminek mi nem látjuk értelmét.
Érdemes figyelni arra is, hogy az angolok ugyan végtelenül kedvesek, és nagy kutyatartó társaság hírében állnak, azért elég nehezen megközelíthetők, és ez igaz a kutyáikra is. Nem érdemes őket lerohanni a parkban, előbb meg kell kérdezni, hogy szabad-e barátkozniuk a kutyusoknak, mert nem mindenki örül a találkozásnak.
A metrón és a többi tömegközlekedésre használt járművön, még a vonaton is egyébként ingyenes a kutya utazása, ami nagyon jó dolog, én pont nemsokára tervezek egy nagyobb kirándulást Lulu-val, hiszen neki is látni kell a nagyobb nevezetességeket, ha már itt vagyunk, hogy legyen mit mesélnie az otthoni barátnőinek.
Ha kérdésed van a fentiekkel kapcsolatban, ne fogd vissza magad, nagyon szívesen segítek, ha tudok, csak írj egy hozzászólást.
Utolsó kommentek