Egy darab lemezt viszek magammal Londonba, méghozzá Rob Dougan első és eddig egyetlen albumát. Persze marad még itthon több száz, de ez az ami kell majd az új lakásunkban is.
Kicsit furcsa érzés egyébként betenni az életem zsákokba és kihajítani mindent a kukába, vagy levinni a pincébe, ahonnan valószínűleg sosem kerül újra elő. Ezzel azt hiszen tényleg lezárult egy korszak, melyből nem sok minden maradt, persze csak tárgyak terén.
Utolsó kommentek