you don't like Sonic Youth? fuck off and die too!

Nem jöttem még rá mi ennek az oka, de ha visszaemlékszem, mindig is a kereskedelmileg és a rajongók által is megbuktatott albumok, nálam diadaltáncukat járva lettek örök életűek. A Recorder-en megjelent George Michael cikk miatt jutott ez eszembe, hiszen tőle is a Listen Without Prejudice Vol.1 című lemez nálam az első számú anyaga, a többit már rég nem hallgatom. De, hogy alátámasszam ezen állításom, felsorolok még néhány lemezt, bizonyosodjatok meg róla ti is, mennyire kifordult ízlésem van, vagy szembesüljetek vele, hogy a tiétek is hasonló.

Elsőként kezdjük mindjárt a harmadik Deee-Lite lemezzel, a Dewdrops In The Garden-nel, mely a Groove Is In The Heart-hoz szokott rajongóknak igazi csalódás volt, de nem úgy az én fülemnek, aki tudta értékelni az olyan dalokat mint a bohókás Picnic In The Summertime, a Call Me, vagy a dögös River Of Freedom. Persze egyik sem tűnik még sokadik hallgatásra sem slágergyanúsnak, talán ez lehetett a baj ezzel a lemezzel? Amerikában még az első 100 közé sem jutott a Billboard listáján.

Aztán ott a Right Said Fred is ... Ugye nem gondoltátok volna, hogy én valaha is szerettem őket, pedig de! Egy lemez erejéig igazán rajongtam a két kopaszért, 1994 nyarát nekem ők határozták meg. A kocsiban szinte csak a Sex And Travel dalait énekeltem, olyanokat mint a Wonderman, a Comfort Me, a Bumped, a She's My Mrs., vagy a We Live A Life. Tökéletes lemez volt, nem is értem miért nem lett senki kedvence sem.

De ott van például Michael Jackson esete is, akinek a Dangerous című lemezéről minden dal favorit nálam, de mondd, te hány nóta címét nyomod fejből? És a dalszövegeket? Milyen volt a borító? Tudtad, hogy ezen volt a zseniális In The Closet, a Give In To Me, a Who Is It, vagy a Why You Wanna Trip On Me? Ááááá, mindenki csak azt tudja, hogy volt a Billie Jean, a Thriller, meg a Bad, ja és a Black Or White. Például ez utóbbi ezen ...

Kylie-val is így jártam, pont a minap mutattam a Limbo-t egy rajongónak, aki lefikázta, és közölte, hogy ilyen szart még életében nem hallott, holott egy igazi remekmű, persze csak szerintem, mint ahogy az Impossible Princess egésze.

És Stakka Bo-ra emlékeztek még? Tudjátok, ők csinálták a Here We Go című slágert, aztán a név mögött maradt Johan Renck egyedül, és a Supermarket után 2 évvel kiadta The Great Blondino címmel második lemezét, ami szerintem egy csoda volt, nem mintha az elsőt nem kedveltem volna, de a másodikkal ha nagy sikereket nem is ért el, nekem óriási örömöt okozott. Minden idők Top 10 lemeze között ott a helye! Kedvcsinálónak például itt van róla a Softroom, vagy a címadó dal, de én nem hagynám ki a helyetekben a Systemfriend-et sem!

Ezekkel persze még nincs vége a sornak, ott van az Everything But The Girl drum'n'bass albuma, melyet imádtam, de sehol sem ért el akkora sikert mint a korábbi munkáik, aztán a Slam-től a Year Zero, az EMF-től a Stigma, The Verve és a Forth, vagy éppen a U2-tól a Pop! Vajon mi lehet ennek az oka? Miért nem lettek ezek sikeres folytatásai a korábbi lemezeknek amelyekkel az előadó, illetve zenekar befutott? És miért lettek ezek az én kedvenceim? És neked van hasonló a tarsolyodban?

Olvastam a napokban valamelyik napilapban, hogy mennyire eltűntek az indie és rock zenék a brit listákról, és helyüket az általam nem nagyon kedvelt r'n'b, soul, és pop dalok vették át. Nem értem mi ennek az oka, miközben ilyen klassz zeneszámok születnek, mint az essexi Morning Parade-tól is az A&E. Egyébként a második albumuk is a Parlophone-nál fog kijönni ugyanazon a címen mint a kislemez, és 4 dalból már mintát is vehetünk a srácok Soundcloud oldalán, melyek közül én most az Under The Stars-t ajánlom figyelmetekbe, illetve a videót is kapott szerzemény drum'n'bass remixét, bizonyos Dexcell-től.

- Patrick Wolf új lemezt készít, számomra kicsit furcsa, hogy az extravagáns őrültből átment tengerparti bohóckodósba, The City-vel, de a dal jó, és ez a lényeg. Egyébként van hozzá Richard X remix is, aki majdnem hogy Kylie dalt varázsolt a nótából!

01. new Billie Ray Martin - Sweet Suburban Disco
02. 01. Bodi Bill ft. Fever Ray - Hotel
03. 03. Graciela Maria - Nothing Safe
04. 02. Beth Ditto - I Wrote The Book
05. 08. Lykke Li - I Follow Rivers - Dave Sitek Remix
06. new Kúra - Gógó
07. 04. Lamb - Strong The Root
08. 05. Metronomy - She Wants
09. new Patrick Wolf - The City
10. 06. Graciela Maria - Thought The Night
11. new Kúra - Einstein - Brynjar Remix
12. 07. Kosheen - Belladonna
13. 09. Stateless - Assassinations - Om Unit Remix
14. new I Am X - Ghost Of Utopia
15. 11. Cowboy Racer - Yellow Horse
16. 15. Hercules & Love Affair - Painted Eyes
17. new Trophy Wife - The Quiet Earth - James Yuill Remix
18. new Hercules & Love Affair - Answers Come In Dreams
19. 14. Azari & III - Into The Night - Nicolas Jaar Mix
20. 10. Björk ft. Kelis - Oceania

- Ami viszont Wolf feléledésénél is fontosabb, hogy márciusban jön az új I Am X, azaz az egykori Sneaker Pimps frontemberének újabb dobása, Volatile Times címmel. Erről is van már új dal, a Ghosts Of Utopia, tessék szépen meghallgatni, jól hozza a tőle megszokott energikus, de depresszív vonalat.

- A múlt héten kezdte népszerűsíteni Billie Ray Martin az új kislemezét, melyet Sweet Suburban Disco címmel fog megjelentetni, de a rádióbarát verzió a Moovida zenelejátszójával együtt letölthető már, a remixek pedig alig két hét múlva. "First was Madonna, next was Lady Gaga, now is the time for ... Billie Ray Martin"

Nem lehetett könnyű ezt a hóban futkározós klipet leforgatni, én biztos szétfagytam volna közben! Mondjuk egy ilyen csókért megérte szaladni a fickó után.

Miközben mindehol Jamie-t sztárolják, szerintem megérdemelten, ha a bemutatkozó The xx albumra gondolunk, de feleslegesen, hiszen ő maga jól hallhatóan kevésnek bizonyul, addig oldalágon szépen bekúszik Romy is a képbe, és a Creep duóval hozzák azt az érzést, amit egyébként Romy-tól és Jamie-től közösen várnánk.